Adorno

Theodor W. Adorno: Szociológia és empirikus kutatás. In: Tény, érték, ideológia. Gondolat, Bp., 1976.

Az angol nők 1866 óta végezhetnek (korlátozott lehetőségek mellett) egyetemet. 1880 óta jogosultak önálló vagyont birtokolni. 1919 óta van szavazati joguk, és 1928-ban szállítják le választójogi korhatárukat harmincról huszonegy évre. A húszas években rohamosan emelkedik a szabad foglakozású, értelmiségi nők száma; minden korábbit felülmúlt a férjezetlen, dolgozó nők aránya. Az emancipációs mozgalom szervezetei tovább működnek; megjelenik a több évtizedes harc történetét ismertető terjedelmes összefoglalás („Az ügy” - Ray Strachey tollából); az emancipációs szellem egyre szélesebb rétegekben terjed. A fegyverzajt fokozó „tudós” könyvek látnak napvilágot. „A nők szellemi, morális és testi alsóbbrendűségéről” vagy történelmi szerepükről, sokszor középkori tudományossággal intézve el a kérdést: mihelyt gyerekekre nincsen többé szükség, a nők iránti szükséglet is végérvényesen kihal”. A ma már elképzelhetetlen méretű és színvonalú dühök és provokációk dúlásához Virginia Woolfnak is volt szava.

Ez a cím ...

Az angol nők 1866 óta végezhetnek (korlátozott lehetőségek mellett) egyetemet. 1880 óta jogosultak önálló vagyont birtokolni. 1919 óta van szavazati joguk, és 1928-ban szállítják le választójogi korhatárukat harmincról huszonegy évre. A húszas években rohamosan emelkedik a szabad foglakozású, értelmiségi nők száma; minden korábbit felülmúlt a férjezetlen, dolgozó nők aránya. Az emancipációs mozgalom szervezetei tovább működnek; megjelenik a több évtizedes harc történetét ismertető terjedelmes összefoglalás („Az ügy” - Ray Strachey tollából); az emancipációs szellem egyre szélesebb rétegekben terjed. A fegyverzajt fokozó „tudós” könyvek látnak napvilágot. „A nők szellemi, morális és testi alsóbbrendűségéről” vagy történelmi szerepükről, sokszor középkori tudományossággal intézve el a kérdést: mihelyt gyerekekre nincsen többé szükség, a nők iránti szükséglet is végérvényesen kihal”. A ma már elképzelhetetlen méretű és színvonalú dühök és provokációk dúlásához Virginia Woolfnak is volt szava. A Morley College munkásasszonyai körében töltött órák és a Szövetkezeti Testület richmondi szekció elnökeként végzett munka 1923 után írásban találnak folytatást. Az Orlando szatirikus művészi tettén túl esszékben és panfletekben foglakozik a témával. Javarészt irodalmi tárgyú esszéiben is fáradhatatlanul kutatja a nők sorsát a történelemben; az emancipáció kérdését szélesebb irodalom- és társadalomtörténeti összefüggésekben, magas gondolati igénnyel elemzi. Nem a divatindulatok acsarkodása fűti (a szüfrazsettekkel korántsem rokonszenvezett fenntartás nélkül), s ha érvelésén szükségszerűen átüt az indulat is, annak mindig tudatában van. A korabeli feminista írások közül az ő művében szólal meg talán leghatározottabban a feminizmus politikus és bölcseleti tudatossága – a makacs „szextudat” agresszivitása nélkül. A korhangulat bélyege természetesen rajta van ezeken az írásokon, kiváltképp a panfletjein. A nőkérdés végletes felnagyítása a maradandó felismeréseket is elhomályosítja, és a valódi veszélyek elhárításában a tényleges szerepénél jóval többre tartott feminista mozgalomra hajlamos osztani a vezető szerepet. Politikai feminizmusának nem is jelentéktelen hangsúlyzavarai és távkövetkeztései a mai olvasóban ellenérzéseket szülhetnek, vagy inkább: mérsékelt unalmat és megbocsátó mosolyt. Ám sok észrevétele – elsősorban történelmi és irodalomtörténeti elemzése – ma is eleven igazságaival arra figyelmeztet, hogy a korhangulattal, önnön polgári, értelmiségi szemléletével magyarázható aránytévesztései legalábbis színvonalas tévedések.